Először nagyszabású szimbólumelemzést akartam tartani Sylvia Plath: Az üvegbura című regénye kapcsán, de mivel ez egy önéletrajzi regény, feleslegesnek tartok beleerőltetni olyan szimbólumokat, amik esetleg nincsenek is benne. Ráadásul ez külön nagy munka lenne, és én még mindig nem vagyok túl jól, úgyhogy ettől ezúttal nagyjából eltekintek.
A regény – nézetem szerint legalábbis – három részre tagolódik. Az első, amikor a lányok ösztöndíjjal New Yorkban tartózkodnak, a Hölgykoszorú magazin ösztöndíjával és megbízására. Ez olyan angol szakos-újságírós rész, amit annak idején a legjobban élveztem. A regény többi részét szinte csak kötelességből olvastam tovább, a második rész, amikor a főhősnő otthon van, és elkapja a depresszió „leereszkedik a bura”, és mindenáron meg akar halni.
A harmadik részből szerintem régebben semmit nem értettem, túl egy sikertelen öngyilkossági kísérleten, pszichiátriai kezeléseknek vetik alá a főhősnőt (Esthert). Mind magánkórházakban, mind államiakban. Egyrészt megfigyelhető a korai pszichiátriai módszerek hatástalansága, amiket alkalmaztak (elektrosokk, inzulininjekció, lobotómia). Másrészt még mindig humánusabb volt a pszichiátria ezekkel együtt is, mint manapság. Amikor az orvostudományt próbálják másolni a gyógyszereikkel és tablettáikkal. Ez a rész egyébként olyan, mintha folyamatosan az Észvesztő című filmben járnánk, gondolom, sok is az áthallás.
Orvostudomány – bölcsészettudomány
Szinte végighúzódik a regényen egy orvostanhallgatóval való kapcsolata a főhősnőnek, szembeállítva ezzel a bölcsészetet az orvostudománnyal némileg. Esthernek az a véleménye, hogy a jó irodalmi művek évszázadok múlva is fennmaradnak, az orvostudomány ellenben esetleges, mert kit érdekel, hogy ki hogy van (így vagy úgy) pl. ma délután. Ezt a polémiát ki-ki a maga módján zárja le: Buddy Willard (az orvostanhallgató barát) kifejti, hogy orvos is írhat verseket. Esther viszont, amikor már nem tud az írói karrierjére koncentrálni, folyton az öngyilkosságot fontolgatja. Ezzel látszólag a bölcsészettudomány vesztett, és az orvostudomány nyert, szerintem azonban ez még mind a mai napig nem lefutott meccs.
A kérdés, hogy kínál-e az orvostudomány valódi gyógyulást (pláne a pszichiátria), vagy bölcsész- és egyéb alternatív módszerek is kellenek a gyógyuláshoz? A kérdés mind a mai napig nyitott (számomra, legalábbis). Az írónő a regény megjelenésének évében öngyilkos lett.