A felhasználó – ilyen megnevezése is volt a drog nélkül hallucináló páciensnek – az esetek nagy százalékában csak hangokat hall. Én viszont elkezdtem képeket, vagy inkább filmeket (média szak, ugye) látni, sőt, volt, amikor a valóság konkrétan megváltozott körülöttem, szinte teljesen.
Ez egy erdőben még elmegy – maximum eltévedsz, de rájöttem, hogy a többi ember valóságát nincs jogom megváltoztatni – ez az a pont, ahol beláttam, hogy kell a gyógyszer az ilyen agyi kivetítéseimre, vagy akármire.
A múltkor például nagy nyugisan jövök ki a detoxból, hatalmas szélvihar, teljes boltzár, amerre járok. Na, persze, ez még mind semmi, próbálom az erdőt, egy-két fa ott is kidőlt, az ösvényt is alig találtam, amin majdnem egy évig közlekedtem, mert mindenféle testi bajom volt.
Aztán kiérve Sóstó-Sóstóhegy felé, mindenféle útjelző- és KRESZ táblák össze-vissza mutatnak mindenfelé, a házhelyek hiányoznak, vagy éppen többletházak vannak betoldva vagy többletemeletek, a kis dolgokat nagynak érzékeltem, vagy a nagyokat kicsiknek. Az utak nem úgy kanyarogtak, ahogy kellett volna eredetileg menniük.
De másféle hallucinációim is voltak: Például egy pokoli tűzzel körülvett mentőautó, amiben elég marcona alakok ültek, (például Zacher), majd a kép átváltott, és Trumpot mutatta, pezsgőző társasággal a pokolban, Varnusz Xavér játszott nekik éppen valamit. Szóval nem azt mondom, hogy én rosszul szórakozom ezek közben, csak rájöttem, hogy ezzel gondot okozhatok esetleg a valóság szövetében, a dolgok másoknak sem úgy létesülnek, egzisztálnak esetleg, ahogy vannak, és ez nyilván nem tartható fent tovább. Esetleg az én valóságom belezavar az ő valóságukba, és nem azt mondom, hogy túlságosan érdekel, de elismerem a jogukat egy saját valóságra. Egy sámán nem alászáll az alsó világba, hanem kaput nyit rá, és ettől tovább nem sámánnak számít, hanem betegnek.
Discover more from Bölcsészeti underground - Újraolvasva
Subscribe to get the latest posts sent to your email.