Rutkai Bori és a Specko Jedno: Anticity

Rutkai Bori és a Specko Jedno (Héba-Hóba Banda) akkor került a látóterembe, amikor a Vacka Rádió Vacka Dalait hallgattam. Igazából a Vacka Rádió egy meglehetősen posztmodern alkotás volt: Egy rádióműsor a rádióműsor készítésének gyerekeknek. Igazából amikor már elkezdtem volna értékelni, mert elmentem média szakra, már nem játszotta a rádió. Éppen kerstek valami magyarszakosokat (vagy kommunikáció) egy reggeli műsorba a csoporttársaim között, pár százezer forintért én pedig elgondolkodtam, hogy tudnám-e vállalni, éppen tudtam volna, csak akkor még cigiztem, és elgondolkodtam rajta, hogy milyen lenne az a reggeli műsor, aminek az első fél órája krákogással telik.

A városi dinamika

Szóval van ez az Anticity nevű album, amit nehéz hova sorolni, az alternatív zene és az underground életérzés rájátszásával igazából ilyen női szemszögből való ellenállást fejez ki, elég sok elfojtott (vagy el nem fojtott) szexualitással. Kedvenvem a szürreális képeket bontogató Kutyával leöntött kávé.

Egy város dinamikájához ugyanúgy hozzátartozik a Csillagerdő, ami egy elvarázsol erdőt szimbolizál, ami valahogy minden nagyváros elválaszthatatlan része (volt eddig, ahol jártam). És mindig kevesebben vannak benne, mint elvarható volna, viszont van egy-egy frekventált része, ahol rendezvények is elő-előfordulhatnak. De ez már előre mutat a várostörténészkedéstől a városszervezés témaköre felé. Ami egy bizonyos egyetemen megtalálható még talán kommunikáció MA szakirányként.

Bögrecsárda, Editálás, bonmot-k (slogan-ek)

Szintén elérhető egy Skizo című szám, ami azért érdekes, mert minden általam bejárt (mondjuk ki nyugodtan, belakott) megyeszékhely másképpen kezeli a bolondokkal való bánás politikáját. Azt szokták mondani, hogy egy várost, vagy mikroközösséget, vagy makroközösséget minősíti az, ahogy a bolondjaoval bánik. Ismerős a budapesti Ébredések Alapítvány, a debreceni Nappali Kórház, a miskolci Drogambulancia (szemben a Herman Ottó Múzeummal), végül, de nem utolsó sorban a nyíregyházi Pszichotikusok Egyesülete (sőt, innen számos más rehabilitációs munkahelyi lehetőséget tudnék mondani, de most nem teszem, viszont kiemelt figyelmet kap a térségben még a START Nonprofit Kft. is, ahol jelenleg is dolgozom egy fantasztikus webshop projekt keretén belül (szorgalmi feladatként, pluszpontért). Sajnos az a helyzet, hogy ez a „Bögrecsárda” munkanevű ötletem állandóan újratermeli magát, szoktak jó bonmot-jaim lenni az X-en, csak ritkán szoktam magam visszaolvasni. Mostanában viszont 1-2 napot is visszanézek. Minden rendben a szövegezéssel? Nem tűnik túlzásnak egy kicsit?

Több gondolat, kevesebb szöveg

Többet gondolkodom a szövegeken, többet törlök vissza, számos ötletemet nem írom le, így az az érdekes helyzet áll elő, hogy többet dolgozom a szövegekkel, mégis kevesebb a látszatja. Így úgy tűnik, mintha egy nap csak 8-12 ötletem lenne, pedig több van, csak azokat editálom, vagyis szerkesztem… Ennyi előnye van az írott szónak  (mármint blognak, de akár hírportálnak is): Hogy a leírt szöveg később módosítható, amíg egy elhangzott YouTube videóban már nehezen. Például régebben volt olyan, hogy helyesírási hiba volt egy-egy cikkben. De például szalagcímben is. Azt az olvasók kiszúrták, és a szerkesztőség hamar tudta javítani…. Most nem tudom, hogy van… A YouTube-on viszont mostanában volt, hogy kétszer is megnéztem egy-egy videót. Általában ugyanazt mondják. Nagyon ritka, hogy újra kell tenni valami miatt… A „több gondolat, kevesebb szöveg” elve azért is figyelemre méltó, mert így több mondanivaló marad a magánéletem számára, mintha mindent kiírnék blogba, vagy twitterre (vagy X.re).

Papp Róbert, BA

Mostanában inkább az egészségtudatos írásokra helyezem a hangsúlyt. Némi antipszichiátria azért belefér. Azt gondolom, a kultúra olyan szövegeket közvetít irányunkba, amelyekben a gyógyulás lehetősége rejlik. Véleményeim a sajátok. Néha MI-vel kiegészítve.

More Posts - Website