Mad in Hungary tervezet

Sajnos, az egyik tanszékünkről érkezett egy bejelentés (név nélkül), hogy nekünk is vannak diploma-gondjaink, hm-hm… sőt, mi több, az a probléma, hogy nálunk változatos okokból alig-alig van diplomája valakinek valamiből, igaz, Mad in America?

De szerencsére van olyan mentőötletünk, ami azt sugalmazza nekünk, hogy az ellenoldal is bőven érdekelt ebben, szóval egyelőre ez még csak nem is olyannyira nagy akadály, mint amilyennek elsőre látszik, vagy hallatszik…

a szcientológiában van a szürke kalapos cowboy, aki valahogy mindig olyan beteg, valahogy, de nem nagyon kell vele foglalkozni, az én környezetemben pedig van két olyan bundás(kenyér)-féle acú kis személyke, akikkel annyira nem nagyon érdemes kikezdeni, mert ők valahogy…

Akkor, ugye kezdjük Tortugá-nál, ami, ugye francia gyarmat volt Martinique-ke és Guadaloupe-el, együtt, nem is tudom most a pidgin-jüket jellemezni, hogy inkább francia alapúbb volna, mint angol alapúbb, vagy lehet, hogy még most is élnének ott franciák, a „Sail Ho! The captain…

… looks out of the horizon…” – mormogta az egyre vénülő fejemmel vesztem el az eszemet imbolygó vénségesen vén tengeri medve… ja, ja, Trieszt korszak helyett kaptunk egy újabb vészkorszakot – Jönnek a civilek… – Döbbenet. – sorjáznak újra a sirályok, tél közeleg. Király.

  • Ezúttal biztosra kell mennünk, már nem veszíthetjük el sem a fejünket, sem az embereinket szem elől… – Igaz. – Nyikorogta törött csukló, markolászta gyíkszáraz láb… – Mindannyian benne vagyunk nyakig, innen már nem fordulhatunk vissza, ennek a télnek már jónak kell lennie.

  • Az embereink már megint kezdenek éhezni és fázni, és rosszul tápláltak lenni… – piszkálta meg a Varecza botjának a markolatát a szóvivő… – Mit tehetünk, várunk, december 6-án majd megint küldenek valakit Lappföldről, gondolom, addig majd csak kitalálunk valamit.

  • És a Reménnyel mi lesz? És a Harmóniával, és a Szépséggel, és a Szimbolizmussal, és a kétféle Szimbolikával? – Az Úristen legyen irgalmas hozzájuk. Ja, amúgy mit tudom én… Magyarul szólva nem szoktam imádkozni, még, egyelőre, az talán még ráér… – A múlt télen is ráért…

… aztán mi lett belőle…? – Halleluja, fakereszt, indulnom kell, mert várnak a hármas elágazások… És a kettesek… Még akkor is, ha ez nem tetszik egyeseknek… – De ide ilyen nem kell… – Nem kell, viszont mégis van – Nem lehet tenni semmit ellene… – mondta Márai Sándor Törőcsik Mari hangján…

Mintha már kezdeném magam megint gyerekmesékre vagy novelkákra áthangolni, pedig hol van még karácsony, hol a sok eredeti terv, Dávid Cooper a fa alá… – Na, jól van, Varecza, csak csínján azzal a fogalomkörrel, lehet ezt szebben is tálalni a médiába… – Alászolgája. Viszlát!

Papp Róbert, BA

Papp Róbert, BA

Mostanában inkább az egészségtudatos írásokra helyezem a hangsúlyt. Némi antipszichiátria azért belefér. Azt gondolom, a kultúra olyan szövegeket közvetít irányunkba, amelyekben a gyógyulás lehetősége rejlik. Véleményeim a sajátok. Néha MI-vel kiegészítve.

More Posts - Website


Discover more from Bölcsészeti underground - Újraolvasva

Subscribe to get the latest posts sent to your email.

Hagyjon üzenetet