Oldalunk Pétervári Zsolttal készített interjút:
https://www.textlog.hu/wp-content/uploads/2026/08/interju.docx
A hazai pszichiátriai ellátás múlt századi, bőven megérett a gyökeres átszervezésre
Az alábbiakban Pétervári Zsolttal készült interjúnk szerkesztett változatát közöljük. A
politológusként közismert újságíróval – aki magas olvasottságú oknyomozó cikket adott közre két
éve az egyik közismert országos sajtótermékben a hazai pszichiátria áldatlan állapotairól – Papp
Róbert beszélgetett.
Blog: Köszönöm, hogy elfogadta interjú-felkérésünket.
PZS: Köszönöm a lehetőséget.
Blog: A rendszeres olvasóink se emlékeznek talán már arra, hogy pár éve állt már a blog kapcsolatban
Önnel, amikor a hazai pszichiátria viszonyairól szóló oknyomozó cikke kapcsán felkereste alapító
szerkesztőnket háttér információi ellenőrzése, illetve további bővítése céljából.
PZS: Igen, pontosan így történt, nagyon is emlékszem, sőt máig hálás vagyok a cikk elkészültében
vállalt térítésmentes közreműködésükért.
Blog: Arra is emlékszik, miként került kapcsolatba akkortájt a skizofréniára és a pszichiátria hazai
áldatlan állapotaira szakosodott blogunkkal.
PZS: Nos, két éve télen készítettem hosszas kutatómunkát követően a szóban forgó írásom, melynek
végül egyedül a Magyar Hang online felülete szentelt teret 1 (a többi szerkesztőség tartott az orvos
bárók vélelmezhető bosszújától). E kutatómubnka során az interneten találtam rá az akkor már
másfél évtizede működő blogra, melynek tartalmát hosszú ideig még az Index hírportál is szemlézte,
így rendkívül hiteles forrásnak tűnt számomra. Aztán elküldtem az újságíró igazolványom másolatát
emailben a blog email-címére a kísérőlevelemmel együtt, és onnantól sikerült felvennünk a
kapcsolatot.
Blog: Miért írt akkor éppen a pszichiátriáról és annak kapcsán a skizofréniáról? Mi volt ennek az
apropója?
PZS: Akkortájt vesztettem el a nagymamámat, így a gyászidőszakot követően elkezdtem aktívan
feldolgozni a 93 évesen elhunyt szerettem utolsó hónapjainak történéseit. Ahogy telt az idő, egyre
inkább tisztán, már-már neutrálisan tudtam szemlélni az elhunyta körüli történéseket, és világosan
láttam, hogy korántsem voltak európai jellegűek, méltányosak, emberségesek a halála körülményei.
Emiatt kezdtem foglalkozni a pszichiátria tárgykörével, hiszen korábban sohase találkoztam ezzel a
területtel, habár akkor már csaknem két évtizede jelentek meg írásaim az országos sajtóban.
Blog: A nagymamája pszichiátriára került élete legvégén?
PZS: egész pontosan akarata ellenére vitte be a rohammentő a lakhelyéhez közel eső járásszékhelyen
működő sürgősségi ellátó központba egy bakonyi aprófaluból, ahonnan tovább utalták a megye
másik felében lévő elfekvőbe, melynek pszichiátriai részlege korántsem az emberséges működéséről
közismert. Itt nem lehetett látogatni se (nyilván a korabeli pandémiára való hivatkozással), valamint
https://hang.hu/vendegoldal/megtiportak-jogfosztasa-161350
mentális állapotára tekintettel ragaszkodtak orvosai a bent fekvéses kezeléshez a család és a saját
akarata ellenére. Végül állapota villámgyorsan leromlott a túlzsúfoltság, a múlt századi kórtermi
viszonyok és a szeretteitől való kényszerű izolálódás folyományaként, majd váratlanul elhalálozott.
Holott magas életkora ellenére korát meghazudtoló fizikai, mentális, pszichés állapotban volt
mindaddig.
Blog: Miért vitte be oda az eset kocsi, ha nem volt szüksége ellátásra?
PZS: Az egyik rokonom aggódott érte, mert látogatásakor kissé zavartnak tűnt számára, de nem
akarta kórházba szállíttatni, hanem csak a kiviszgálását kérte telefonon az ügyeletestől, ugyanis a
bakonyi faluban aznap nem volt elérhető a közelben körzeti orvosi rendelés. Az önmagát egymaga
fenntartó nagymamám lakóhelyére érkező mentőtiszt azonnal a beszállítást javasolta. Miután elvitte
a mentő már soha többé nem láthatta otthonát, pedig nyilván nem úgy szállt be a mentőautóba
csomagok és személyes tárgyak nélkül, hogy soha többé nem fogják hazaengedni kis parasztházába.
Azon ígéretünk különösképp máig aggasztja a családot, hogy többször kijelentette mindenki előtt:
otthon szeretne meghalni, amit jóváhagyólag minden alkalommal nyugtáztunk számára. A
vallásgyakorlásában is korlátozta őt a kórházi elhelyezés, hiszen a betegek kenetét és az utolsó
kenetet se vehette fel, holott vallását egész életében gyakorló mélyen vallásos asszony volt.
Blog: Így már több mint érthető a személyes érintettsége a cikk tárgya kapcsán.
PZS: A személyes, illetve családi érintettség csak a kezdőlökést adta meg számomra, utána már az
igazságvágyam hajtott, ami gimnazista korszakomtól fogva mindig páratlan dinamikát szolgáltatott
nekem a terveim megvalósításához. Sohase tűrtem az igazságtalanságot, márpedig jogfosztottnak
láttam akkor (és gyakorta még ma is) a hazai pszichés és demens betegeket. Ezért adtam az
írásomnak azt a címet, hogy „Megtiportak jogfosztása”.
Blog: A családjában nevelték ezt a manapság már felettébb ritka mérvű karakán attitűdöt Önbe?
PZS: Minden bizonnyal otthonról hozom. A családomat a történelem viharaiban többször
tönkretették az egymást váltó rezsimek, amiből fakadt egy nagyfokú kritikus attitűd a nagyszüleim és
a szüleim részéről is, ami hamar átragadt rám.
Blog: Erről tudna kissé részletesebben is beszélni?
PZS: Ezen családtörténeti elemek némelyike megjelent már nyomtatásban még az internetrobbanás
előtti korban, meg emlékeim szerint nyilatkoztam is ezekről többször a pályám korai szakaszában,
amikor sokat szerepeltem az országos elektronikus sajtóban, leginkább televíziós- és
rádióműsorokban. Egyszerre volt a családom osztályidegen, klerikális, sváb, kulák. Ekként
többszörösen váltunk kisemmizés, elnyomás, vagyonvesztés áldozatává a ’45-ös fordulat után, sőt a
’89-es úgynevezett „rendszerváltás” se javított helyzetünkön, holott nagy reményekkel viszonyultunk
a kommunizmus összeomlásához.
Blog: Látom, nagy hatással voltak Önre felmenői. Miként őrzi őket emlékezetében?
PZS: Nos, sokukat már nem ismerhettem személyesen, de ennek ellenére elevenen élnek
emlékezetemben a velük kapcsolatos történetek, melyeket sokat hallottam nagyszüleimtől. A család
több hírességet is adott a történeti Magyarországnak, akik emlékét élénken őrizte a családi
legendárium. A legismertebb közülük a pannonhalmi bencés szerzetes Gábriel Gothárd OSB, aki a
győri teológiai főiskola tanára volt ’45 előtt, emellett az ottani szakfolyóiratot is szerkesztője, a
Budapesti Egyetemen történő diplomázása után klerikus körökben közismert tudós tanárként élt
pannonhalmi haláláig. Sváb anyai nagyanyám, akinek nagybátyja volt bácsiként emlegette őt mindig.
Emlékét a Veszprémi Érsekség levéltára 2 és a Katolikus Lexikon 3 egyaránt őrzi.
A másik nevezetes felmenőm apai nagyanyám ágán – aki felvidéki tót-morva származással
rendelkezett – Jan Zizka 4 huszita népvezér volt (nagymamám Ziska családnevében holtáig őrizte a
rokonságot).
Volt még nagymamám legfiatalabb testvére, akinek férje – a pártonkívüli jegyző, utóbb a rendszer
enyhültekor a veszprémi megyei tanács egyik igazgatási vezetőjeként szolgáló – Balla Sándor volt, aki
sok svábot mentett meg önzetlenül a kitelepítéstől a ’45-ös fordulatot követően. Neje féltucatnyi
idegen nyelven beszélt, így szintén pártonkívüliként az IBUSZ győri igazgatójaként ment nyugdíjba ’89
előtt.
Blog: Szülei és nagyszülei mivel foglalkoztak aktív korukban?
PZS: Az anyai nagyszülők mindkét ágon svábok voltak, akiknek birtokai a Bakonyalján fekvő
Bakonyszűcsön voltak. Nagyszülei birtokvesztésük ellenére gazdálkodók voltak egész életükben
(borászkodtak, szőlészkedtek, tehenészetet működtettek, háztájiztak). Anyai nagyapám
Németországban tanulta ki az állattenyésztést, így a termelőszövetkezetben rá bízták a tehenészetet.
Amivel párhuzamosan utóbb háztáji gazdaságában is állattenyésztővé vált. Ő Németországban esett
amerikai hadifogságba a második világháborúban, emiatt sokáig azzal gyanúsították hazatérte után,
hogy amerikai kém.
Míg a család másik (apai) ága Újbudán a Feneketlen-tó környékén középosztályi viszonyok között élte
mindennapjait (felmenőik rác hajósok voltak és a fővároshoz közeli Tökölön falusi kisbírók).
Felmenőim között nem volt egyetlen MSZMP tag se. Emiatt szüleim felsőfokú tanulmányai sokáig
ellehetetlenültek. Szüleim előbb a fővárosban (Zuglóban), majd onnan Veszprémbe költözve a
szocializmusban műszaki értelmiségiek voltak (a budapesti Mélyépítő Vállalatnál, majd a veszprémi
IKV-nál dolgozva). A rendszerváltás után édesanyám a Veszprém Megyei Kárpótlási és Kárrendezési
Hivatal igazságügy miniszteri kitüntetéses főmunkatársa volt, onnan ment utóbb nyugdíjba. Apám
haláláig az építőiparban tevékenykedett.
Édesanyám osztályidegenként helyhiány miatt nem mehetett egyetemre, habár elitgimnáziumban
végezve Pápán felvételt nyert az ELTE könyvtáros-levéltáros szakára, utóbb vállalati könyvtárosként
került az építőiparba, ahol megtalálva számítását szakmai főiskolai végzettséget szerezhetett és az
MDF későbbi alapítói (Szabó Iván, Kupa Mihály) között tölthette munkahelyi mindennapjait élesen
ellenzéki közegben. Nővérem a férjével a Káli-medencében él. Sógorom utóbb Kossuth-díjassá váló
zenekarban játszott évekig a nyugat-európai vendéglátásban (zenész, előadóművész). Nővérem a
multinacionális szférában HR-menedzser.
Blog: Ezen ellenzéki hangoltságú értelmiségi háttér vitte az újságírás felé fiatalon?
http://sematizmus.vefleveltar.hu/en/node/40472
https://lexikon.katolikus.hu/G/G%C3%A1briel.html
https://mult-kor.hu/teljesen-vakon-is-zsenialis-hadvezernek-bizonyult-jan-ika-20181003
PZS: Mióta eszemet tudom újságíró akartam lenni. Általános iskolás koromban hallgattam a BBC
magyar adását késő éjszakánként, és rengeteg hetilapot olvastam (szüleim hetente járatták szinte az
összes hazánkban megjelenő lapot). Úgyhogy a dolog tényleg szinte adta magát. Azonban ezzel
párhuzamosan hamar megmutatkozott esetemben a gazdálkodó-kereskedő nagyszülői kulturális
örökség folytán az üzleti véna is.
Blog: Ez miben nyilvánult meg?
Már alsó tagozatos koromban eladtam az évfolyamtársaimnak a megunt játékaimat, képes
naptárjaimat, felső tagozatban pedig garázsvásárok szervezésével és azok szórólapos hirdetésével
foglalkoztam. Én szerveztem a Dunántúl első garázsvásárait korabeli amerikai filmekben látott minták
szerint. Tekintettel arra, hogy Veszprémben nőttem fel, a gimnáziumban hamar kikötöttem a Balaton
parti vendéglátásban. Egy később családi baráttá vált régi vendéglátósnál volt alkalmam felfejleszteni
egy évtizeden keresztül az északi part egyetlen (májustól októberig nyitva tartó) nonstop strandi
kiséttermét. A Balatonalmádiban lévő (akkortájt országosan ismert) Gombák közvetlen közelében
lévő – Raviolli nevű – korszakos vendéglátóhely a Balaton-part menti gasztronómiai forradalom egyik
első fecskéjeként funkcionált. Az érettségi utáni években telente egy svájci irányban
antikvitásfókuszú külkereskedelmet végző bútorrestauráló és régiségkereskedelmi kisvállalkozásban
tevékenykedtem tanulmányaim mellett (időközben egy évet halasztva).
Blog: Hogy lett mindebből újságírói pálya?
PZS: Nos, a veszprémi Lovassyban letett érettségimet követően először felvettek a fővárosi
református egyetemre főiskolai szintű történelem szakra, de ott halasztottam rögvest még 2001
őszén egy évet, ugye akkor kezdtem a bútorrestaurálást, amiben nagy jövőt láttam. Ezután 2002-ben
mégis inkább Miskolcra jelentkeztem egyetemre, ami akkoriban elit tudományegyetemnek minősült,
ott jelentek meg elsők között a szakpárok, emiatt mentem végül oda politológia-történelem
szakpárra, habár a gimnázium alatt három évig az ELTE BTK-ra jártam egyetemi felkészítőre (ott
viszont akkor nem indult ilyen szakpár). Az egyetemi tanulmányaim során negyedik és ötödik
évfolyamos koromban a parlamentben voltam gyakornok az MDF Sajtóirodáján, és időközben már
jelentek meg írásaim a Századvég Köz-Politika c. mellékletében. A diplomázás után pedig hívtak vissza
a sajtóirodára, ahol utána még éveket töltöttem, valamint Csizmadia Ervin politológus (aki tanárom
volt Miskolcon) megkeresett az államvizsga napján (2007 tavaszán), hogy csatlakozzam az általa
irányított Méltányosság Politikaelemző Központhoz vezető elemzőként, mely intézet akkoriban
alakult. Így indultam el az újságírói-elemzői pályán. Rengeteg sajtótermék, hírforrás kezdte el
akkoriban, majd az azt követő időszakban közölni írásaimat, illetve hívott elemzőként szerepelni.
Blog: Melyek voltak ezek?
PZS: Az elektronikus média szerkesztőségei közül: Echo TV – Napi Aktuális, Duna TV – Hattól nyolcig,
ATV – tét, Lánchíd Rádió – Sprőd, Info Rádió – Aréna, Klub Rádió – Kontra. Aztán elkezdtem
rendszeresen írni: a Népszabadság Online, a Stop.hu, a Gondola, a HVG, a Beszélő felületeire. Interjút
adtam 25 évesen a 168 Órának. Többször nyilatkoztam a Kossuth Rádió 180 perc c. műsorának.
Állandó szakértője voltam az ország két legmagasabb követésszámú elemző műsorának: az
alkalmanként 600 ezer nézőt vonzó ATV-s Tétnek (ez egy heti televíziós elemző műsor volt), valamint
az adásonként 500 ezres hallgatóságot vonzó Kontrának (ez egy napi háttérműsor volt a Klub Rádión,
itt a rovatomat Belpolitikai Naplónak hívták).
Blog: Ekkor már gondolom, a fővárosban lakott.
PZS: Igen, ez nagyjából már a 2008-as világgazdasági krízis környéke. Én akkorra már felszámoltam a
Balaton-parton lévő tevékenységem, és felköltöztem még 2007. október elején a II. kerületben a
Rózsadombra. Onnan jártam a médiaszereplésekre. 2007-2010 között bekapcsolódtam a Képes Újság
hetilap munkájába az aktuális rovat vezetőjeként (az addig bulvárlapként működő hetilap ekkortól
kezdett közéleti tartalmakat is szolgáltatni), valamint részt vettem az Esti Hírlap napilap újraindítását
célzó projektben is, amit sajnos maga alá temetett a krízis. 20 órás munkanapjaim voltak, alig
aludtam pár órát, a hét minden napján gürcöltem, de imádtam azt a szabad és öntörvényű korszakot,
mely már sohase térhet vissza hazánkban.
Blog: Ezekre a sajtótermékekre magam is emlékszem, és a műsorok nagy részére is, mint olvasó, néző
hallgató. Aztán feltűnt, hogy leszámítva az internetes hírportálok némelyikét, alapvetően eltűnt a
médiából. Merre vitt az útja ezt követően?
PZS: Mikor 2010 tavaszától egyre inkább látható volt, hogy nem állnak fenn a pénzügyi alapjai a
sajtótermékek függetlenségének hazánkban az internetalapú újmédia berobbanása és a
közforrásokból dotált kormánypárti médiabirodalom együttes szorítása végképp ellehetetlenítette a
reklámpiaci finanszírozást. Így 2011 őszétől feladtam a televíziós és a rádiós műsorokat, és az
időnként közreadott oknyomozó és elemzői írásokon túlmenően kivontam magam a média
frontvonalából.
2011 ősze és 2012 nyara között alapítottam egy művészkávézót a Jászai Mari térnél az Újpesti
rakparton közvetlenül a Margit-híd pesti hídfőjénél kiállítások, előadások, klubkoncertek,
filmvetítések megvalósítására, majd 2012 tavaszától a felhalmozott tőkémet arra fordítottam, hogy
létrehozzam hazánk egyetlen felnőttképzési intézményként akkreditált médiaiskoláját. A
parlamentnél lévő médiaiskola rendelkezett saját szakkönyvtárral, felszerelt tanstúdióval, műholdas
adás kijátszására alkalmas két közvetítő kocsival, utómunka stúdióval, előadó- és szemináriumi
termekkel a Nádor utcában Budapest belvárosában a Kossuth téri metró közelében. Volt egy saját
kábeltévé csatornánk, ahol a televíziós szerkesztő és operatőr szakos diákok műsorait sugároztuk,
valamint vizsgafilmjeiket amatőr dokumentumfilm fesztivál keretében az Uránia Nemzeti
Filmszínházban levetítettük. Ezzel párhuzamosan közéleti szereplők kommunikációs felkészítését
végeztük munkatársaimmal. Több közjogi méltóság járt hozzánk akkoriban.
Blog: Kik voltak ők, ha nem titok?
PZS: Tréningeztünk a helyszínen vagy a parlamentben korábban is már sokakat a korabeli elit
soraiban 2006-2014 között. Többek között fejlesztettük tanácsainkkal, elemzéseinkkel Dávid Ibolya
parlamenti alelnök, Szili Katalin házelnök, Veres János ex-pénzügyminiszter, Hock Zoltán MDF-
elnökhelyettes, Szabó Lajos Mátyás kerületi polgármester, Viniczai Tibor székesfehérvári
polgármester tevékenységét egyaránt. Ezzel párhuzamosan a Galló Béla politikatudós által
szerkesztett Új Egyenlítő társadalomkritikai és művészeti folyóirat szerkesztőbizottsági tagja és
állandó szerzője voltam, valamint több országos közvélemény-kutatást készítettem el partnerségben
az akkortájt belföldön piacvezető Szonda Ipsos Zrt-vel. Emellett pártonkívüli szakértőként az
Országgyűlésben voltam külsős szakértő a Nemzeti Összetartozás Bizottsága, a Fenntartható Fejlődés
Bizottsága és a volt házelnöki titkárság szervezeti keretei között. Ezzel párhuzamosan az Antall József
alapítvány kutatási igazgatójaként működtem (az intézménnyel már korábban is kapcsolatban álltam,
többször voltam a pályám elején kutatási ösztöndíjasuk a konzervativizmus angolszász modelljeinek
tárgyában, valamint az általuk szervezett Deák Ferenc Közéleti Klub sajtófőnöke is voltam közel
három évig 2007-2009 között). Együtt dolgoztunk több kutatási, könyvkiadási, konferencia-szervezési
projekten az MNB-vel (MNB PAGA, PAGEO Alapítvány), mely kutatási programokkal több nemzetközi
szakkonferencián nagy sikerrel szerepeltünk: Partiumi Keresztény Egyetem (Nagyvárad), Wekerle
Főiskola, Danubius Egyetem (Pozsony-Diószeg), Báthory-Brassai Nemzetközi Konferencia.
Blog: Aztán újra váltani kényszerült?
PZS: Inkább volt lehetőség, semmint kényszer. El akartam végképp távolodni a hazai politikától,
melynek viszonyait reménytelennek tartottam, habár elemző írásokat időnként továbbra is közre
adtam főként az Élet és Irodalom hetilapban, valamint 2019 után az azóta megszűnt Azonnali.hu
hírportálon.
Blog: Milyen tevékenységeket kezdett el ekkortól végezni?
PZS: Talán kívülről éles váltásnak tűnhet, hogy pályázati projektmenedzsmenttel kezdtem el
váratlanul foglalkozni, de vállalkozóként a saját cégem számára több sikeres pályázati projektet
menedzseltem az azt megelőző években egymagam. Így volt gyakorlatom. Mikor lehetőségem nyílt
arra, hogy egy akkreditált innovációs klaszterközpont felkérésére csatlakozzam a BME Balatonfüredi
Tudáscentrumának (BME BTC) megalapítását célzó projekthez, azonnal igent mondtam 2016
februárjában. Nagy megtiszteltetésnek éreztem, hogy 2016 őszén a későbbi BME-rektor és a BME
FIEK későbbi igazgatója, valamint a BME VIK korabeli dékánja egyidejűleg személyesen kérte ki
véleményemet a projekt megvalósítása tárgyában a BME kampuszon lévő egyeztetésünk során. E
szakértő körben többször volt alkalmam egyeztetni a későbbiekben is, amit mindig nagy szakmai
elismerésként éltem meg.
Blog: Miért Önt választották e feladatra?
PZS: Én döntően politikai elemzőként voltam ismert akkortájt
országosan nem pedig menedzserként. Habár média szakirányú okleveles politológus végzettségem
mellett pedagógiai, történettudományi, közgazdaságtani tanulmányokat egyaránt folytattam, így
hamar menedzserként is elkezdtem működni gazdasági projektekben. Részt vettem az ország első
Közösségi Felsőoktatási képzési Központjának (KFKK) alapításában a budapesti Wekerle Sándor
Főiskola keretében, ENSZ UNESCO validációhoz segítettem hozzá vidéken egy alapítványi
gimnáziumot, részese voltam a Szociális Kártya bevezetésének, tanácsadója voltam a Kínai-Magyar
Ipari Park Tanácsnak. Talán ebbéli projektmenedzseri működésem elismeréseként kaptam a
felkérést. Aztán 8 évig tevékenykedtem az akkreditált innovációs klaszterközpont háza táján
Balatonfüreden különböző jogviszonyokban.
Blog: Ez meglepő, mert ezt az oldalát a nyilvánosságban kevesebben ismerhetik. A BME BTC háza
táján milyen projektekben működött közre az azt követő szűk évtizedben?
PZS: Ez egy digitalizációs profilú innovációs központ, ahol informatikai fejlesztéseket menedzseltünk.
Itt hoztuk létre az ország 500 ezer horgászati ügyfelének személyes adatait és horgászjegy-
vásárlásainak információit tömörítő Országos Horgászati Hálózati Programot (OHHP), emellett e
központban kidolgozott koncepció mentén jöttek létre a szakképzési tudásközpontok hazánkban,
valamint a BME BTC fejlesztését és működtetését is a mi szervezetünk menedzselte. Ezt követően egy
alapfokú és középfokú oktatási intézményeket fenntartó alapítvány projektigazgatója voltam, mely a
Honvéd Kadétprogram fejlesztésében is részt vett tanácsaival a HM és több hazai egyetem
partnerintézményeként (Pannon Egyetem, Nemzeti közszolgálati Egyetem, Óbudai Egyetem). Ezzel
egyidőben az Athanaeum Konzervatív Szemle c. hagyományelvű folyóirat szerkesztőbizottságának
tagja is voltam, valamint a Veszprém TV és Lapkiadó felügyelőbizottsági tagjaként is működtem.
Blog: Láttam az internetem, miközben készültem az interjúra, hogy Ön nem csak újságíró, hanem író
is. Mikor kezdett el szépírói tevékenységet is végezni az újságírói mellett?
PZS: Mindig szépírói igénnyel adtam közre riportjaimat, ahonnan már nem állt túl távol a
szépirodalmi tevékenység se. Szerettem írni gyerekkoromtól fogva: naplókat, feljegyzéseket,
verseket. Aztán ez a vénám alább hagyott, de újfent elkezdtem éppen a balatonfüredi
projektmenedzseri működésem alatt drámákat, esszéket, novellákat, értekezéseket közreadni
irodalmi lapokban:
Blog: Melyek voltak ezek?
PZS: Először a Thimár Attila József Attila-díjas irodalmár főszerkesztésében megjelenő Kortárs
folyóiratban jelentek meg szépírásaim, mely szerkesztőség 2017-ben és 2018-ban díjazott is engem
ezen írások okán. Előbbi Kortárs-díjat a Magyar Írószövetség dísztermében adták át számomra, mely
aktus bennem olyan érzést keltett, mintha íróvá fogadtak volna. 2018-ban az Unitárius Egyház
Kolozsváron adott nekem drámaírói díjat. Majd megkaptam az Örkény-ösztöndíjat 2020-ban a PIM-
től a rendszerváltásról írt drámámért, mely szintén a Kortársban jelent meg. 2021-ben a
Révkomáromban alapított Jókai-díjban részesültem. Utóbbi díjat a Stefánia Palotában lévő Honvéd
Kulturális Központban adták át számomra, mely díjátadásról a Kossuth Rádió Krónika c. hírműsora
beszámolt, ami nagy megtiszteltetés volt számomra. 2021-től egyre többet publikálhatta, a
székesfehérvári Vár c. folyóiratban (melynek főszerkesztője Bobory Zoltán József Attila-díjas költő).
Blog: A tudományos életből távozott időközben?
PZS: szó sincs erről. Továbbra is publikálok szaklapokban, mely közleményeimre egyre több nívós
hivatkozás is megjelenik. Az MTA Tudományos Művek Tára (MTMT) 203 publikációt, valamint
tucatnyi hazai és nemzetközi hivatkozást tart számon a nevem alatt. A legbüszkébb a Galló Béla
antiglobalista politikatudós általi hivatkozásokra vagyok. Galló Béla a „Mi lett veled,
szociáldemokrácia?” c. 2021-ben közreadott művében hivatkozott a „Búcsú a kapitalizmustól I-II.” (In
Magyar Hüperión 2022/tavasz – 2022/ősz) című tanulmány-sorozatomra, valamint a Rubicon 2025/3
lapszámában közreadott „Privatizáció – elveszett illúziók” c. tanulmányában citálta a „A
gulyáskommunizmus legfőbb mítosza” (In Magyar Hüperión – 2023/tavasz) c.tanulmányomat.
Blog: Rengeteg mindennel foglalkozik láthatóan. Van még egyéb tevékenysége is?
PZS: Több civil társaság tagja vagyok, ezek közé sorolható az MTA székházában több díszülést
szervező Széchenyi Társaság, a béllyeggyűjtőket tömörítő MABEOSZ (ahol általános iskolás korom óta
tag vagyok), MATASZ Mesterséges Intelligencia és Drón Tagozat, valamint a MÚOSZ.
Blog: Jelenleg mivel foglalkozik éppen?
PZS: Mostanság a Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Hivatal kiemelt szakmai munkatársa vagyok
az Info Parkban, ahol edukációs pályázatok megvalósulásának támogatását végzem, valamint
publikációs és előadási tevékenységet végzek főként robotizációs, digitalizációs szakterületen belül.
Blog: Köszönöm az interjút.
PZS: Köszönöm a lehetőséget.