Cory Doctorow azzal kezdi valahol a történetet, hogy az embereket mintha nem elriasztaná, hanem vonzaná az a negatív forgatókönyv, amit a mesterséges intelligenciáról eddig alkottunk magunknak negatív utópiákból (pl. Terminator sorozat). Milyen kis csibészes dolog – mondhatná valaki.
Ez az emberi lét újabb árnyoldalára világít rá. Nemcsak hogy jobban vagyunk a technikával, mint a másik emberrel, mert nemhogy a tapasztalatainkat nem vagyunk nagyon hajlandók megosztani, hanem csavartunk egyet a dolgon: A munkát nem a mesterséges intelligencia veszi el, hanem a másik ember, aki jobban használja – ez az új hangzatos szlogen, ami valljuk be, elég aljas kifordítása a dolognak.
Az ember sorra megválik az általa birtokolt alkotások tulajdonjogától, aminek a visszaállítására volt kísérlet, amit egy másik amerikai újságíró, David Sax írt le Az analóg bosszújában. A kísérlet most nem tudom, hogy hol tart, de a játékipart tekintve erősen kudarcos, és magával ránthatja a még maradék adathordozókon fellelhető tartalmakat, bizonyos jelek arra mutatnak, hogy a könyvpiac is, hm, pang.
Nem részletezném most, miket olvastam, miket gondoltak össze egyesek a MI-vel kapcsolatban, elég az hozzá, hogy valamelyik budai egyetem lelkes oktatója azt vetítette előre, hogy egy szövegablak (ami a mesterséges intelligenciát szimbolizálja) elég manapság a sikerhez. Ha valaki ennyire örömmámorban úszik ekkora h#lyeség vízionálása után, az meg is érdemli. Nem beszélve az egyéb spekulációkról, Mark Zuckerberg legújabb víziója (és még másoké is) a mindenki számára elérhető szuperintelligencia, Elon Musk szerint 10 éven belül mindenkinek hihetetlenül magas jövedelme lesz, munka nélkül, de senkit sem fog érdekelni a pénz az általános „zárcsökkentés” miatt (legyen tánc!), de Magyarországon mernek a legnagyobbat álmodni, a ma véget ért Summiton azt vízionálták, hogy „már megszületett az ember, aki 1000 évig fog élni”, persze, az MI segítségével, és felmerült a kérdés, hogy a magyar óvodákba mikor vezetik már be. Szóval, mindenkinél meglódul ilyenkor a fantázia, Sam Altman szerint 10 év múlva már nem is lesz téma egyáltalán (eddig ez volt az egyetlen normális mondása, amiről tudomásom van).
A legvalószínűbb és a legmegnyugtatóbb forgatókönyvet vázolta Cory Doctorow, hogy egy szép napon ki fog pukkanni a MI lufi is, mint a dot pont com téma annak idején, természetesen hogy nem kell félni, mert velünk marad a kis kedvencünk, „megszelidítve”, és jó esetben megint megint nyerünk egy csomó bölcsészt, aki átcsábul „az erő sötét oldalára”, a tech-szektorba, és azt valami módon megtermékenyíti. Nekem erről annyi a meglátásom, hogy sok embernek nem lesz túl jó, sőt, valakiknek már rossz, és szenvednek a helyzettől, de marad az udvariaskodás a ChatGTP-vel, valami babonás félelemből, holott megkértek nyomatékosan mindenkit, hogy hagyjon fel vele, mert milliókba kerül az OpenAI-nak.
A záró gondolat annyi, hogy nincs olyan dzsinn, amit vissza ne lehetne dugaszolni a palackba.
Tanulság egyelőre nincs, minden buborék máshogy pukkan ki ha „AI-télre” nem is lehet számítani konkrétan, de ha nem sikerül megrendszabályozni azt a folyamatot, ami elindult az „AI rikkancsok” (én MI marketingeseknek hívnám őket, neveket egyelőre nem említenék) tevékenysége nyomán, annak beláthatatlan következményei lehetnek. Magyarország éppen csak hogy felébredt egy 16 éves álomból, mint a mesében a Csipkerózsika, itt az újabb krízis, nem kellene egyik kábulatból a másikba esni.
Discover more from Bölcsészeti underground - Újraolvasva
Subscribe to get the latest posts sent to your email.