A neurológiának, neurobiológiának valamivel nagyobbá kezd válni a szerepe a modern agykutatásban, és ennek talán örülni kell, mert a pszichiátriai álláspont, hogy „mindenki beteg”, kivéve, persze a pszichiátert, némileg idejét múlt. Ennek talán az a Jung-i bonmot az alapja, ami valahogy így szól:
„Hozzatok nekem egy egészséges embert, és én meggyógyítom nektek.”
A legtöbb pszichiáterben valahol mélyen dolgozik a hit, hogy senki sem normális (rajta kívül), a neurológia ennél egyrészt konkrétabb, tárgyai inkább a képalkotó eljárással megfogható eltérések, nem pedig absztrakciók, és még az a különbség, hogy szerintük azért nem kell mindenkit feltétlenül patologizálni.
Szász Máté ehhez mérten óvatosan magyaráz a könyvében, ettől tudományos (ismeretterjesztő), podcastokban már sarkosabban fogalmaz. Kedvencem pedig, amikor a mesterséges intelligencia üti-veri a mesterséges intelligenciát, és a közösségi médiát, kedvenc szórakozásaim egyike. Ennek legmarkánsabb példája az Infografika Show a YouTube-on. Egyszerűen imádnivaló.
Szász Máté első könyve a vegyszerekben található toxinokról, méreganyagokról szólt, a második pedig az interneten található toxikus adattartalmakról, zaklatásról, bullyingről, a Monica Lewinsky-ügytől a MySpace korszakon keresztül egészen a közelmúlt Facebook peréig, amiben a Meta 6 millió dollárt vesztett, mert bebizonyosodott, hogy tudott arról, hogy az Instagramon és Facebookon szereplő tartalmak testképzavart idéznek elő, főleg fiataloknál, az algoritmusa pedig kifejezetten előtérbe hozta a kiélezett helyzeteket, a nézettség és ezzel együtt az agresszió felturbózása érdekében. Ráadásul a Facebook kedvez a gyűlöletcsoportok létrehozásának és a digitális lincselésnek.
Ezen kívül ír a Tinder-korszak párválasztási szokásairól, elektronikusan, ahol minden a külsőségekre megy, ami a szerző szerint nem biztos, hogy egy tartós, vagy akárcsak ideig-óráig valamennyire működő párkapcsolat előfeltétele lehet, de véleményével együtt elküldték a búsba az illetékesek.
Én a magam részéről még meg is mosolyogtam a netes párválasztási szokásokat, egyszer én is kipróbáltam a Tindert, és még mindig jobb, mint a Facebook köthető, megboldogult randi app, a Badoo, mert ott már tényleg kritikán aluli dolgok mentek annak idején, nem csodálom, hogy bezárták.
A könyv végén teszt és digitális detox tippek találhatók, hogy ne legyünk annyira „internetfüggők”. A túlzott közösségi média használat ugyanis olyan degeneratív elváltozásokat indít be az agyban, amik képalkotó eljárásokkal és a boncolásnál is kimutathatók, ellentétben a „mentális betegségek”-nek nevezett prekoncepciókkal, amiket a mai napig nem sikerült izolálni az „elmében” ilyen eljárással.
Aki kíváncsi a téma tudományos hátterére, 1-2 random példával illusztrálva, ajánlhatom ezt a könyvet.
Discover more from Bölcsészeti underground - Újraolvasva
Subscribe to get the latest posts sent to your email.