„A téma az utcán hever” – mondta mindig a tanárnő, aki az egyetemi szóvivő is volt egyben, és fogalmam sincs már, mit tanított, valami újságírással, hírekkel kapcsolatos dolgot. Ja, megvan, hírszerkesztést. A szakma alapszabálya, hogy akkor jó a hír, ha meg tud felelni néhány kérdésre, például a „ki, mikor, hol, mit, hogyan, miért” kérdésekre, és ha tényfeltáró/oknyomozó újságírók vagyunk, más kérdésekre is esetleg, de nem vagyunk tényfeltáró/oknyomozó újságírók (vagy ha igen, gavallérok), és még az alap kérdéseket sem tesszük fel. Helyette feltehetjük a filozófiai kérdést, lehet-e bölcsészet tárgya az építészet, pontosabban a mélyépítészet, na nem olyan mély, mint a mélygarázsok, de már az utak létesítése is kimeríti a mélyépítészet fogalmát. Szóval, ha esztétikai tárgyként vizsgáljuk, vagy ha nem esztétikai tárgyként, akkor csak vegyük úgy, mint egy képleírást egy nyelvvizsgán.
A téma nem hever az utcán, ha a téma maga az utca
Szóval a mellette lévő létesítmény is egy 20 milliárd körüli tétel volt, nem kérdés, hogy nekem tetszik-e, hogy tetszik, jól tetszik, nem én használom a létesítményt. Igaz, a régi stadionon volt kedvem néha átvágni (ha siettem, például), a mostanin nincs. De nem ez a téma, hanem a letérkövezett rész…
Az építő/kivitelező felteszi, hogy szükség lesz VIP parkolókra és mozgássérült parkolókra. Ezek érzékenyítésre is jók, mert a VIP-k jól láthatják a mozgássérülteket, ha esetleg megbeszélni valójuk van, azt nyomban személyesen elintézhetik egymással. Az építőnek/kivitelezőnek nyilván igaza van annyiban, hogy a világtörténelem folyamán mindig voltak VIP-k, most nem sorolnám őket. Az árakat sem tudom, némi felárért bizonyára megérdemlik a külön felfestést, ez értékelhető figyelmes gesztusként akár.
Szóval az utca és a járda merész vonalvezetése miatt elsőre meg sem könnyű őket különböztetni egymástól, a zöld növényzet hiánya is elsőre szemet szúrhat, állítólag 6 db fát ültettek. Ha már ilyen ritkásan vannak, igazán megengedhetnének egy kis luxizást e tekintetben, pálmafákat javasolnék. De, úgy látom, nincs még teljesen vége a munkálatoknak, Panta Rhei, mondta Hérakleitosz, azaz „minden folyik”, vagyis „nem léphetsz kétszer ugyanabba a folyóba”, másképpen szemléltetve a dolgot. Gondolom, nem a Dunára gondolt, még csak nem is a Tiszára, bár azokra is gondolhatott volna.
Dekonstruktivizmus vs. konstruktivizmus
A dekonstruktivizmus jelenlétét a magas garázsok emléke őrzi, ami helyett nem készültek a szintén csak emlékünkben őrzött, ígéretek formájában őrzött mélygarázsok. De a posztmodern dekonstruktivizmussal még mindig jobban lehet járni, mint az 1920-as években előretörő konstruktivizmussal, amelyet a bolsevik forradalmak stoppoltak le maguknak, szintén egy olyan zűrös időszakban, mint a mostani. Vagy ha lehet úgy mondani, hogy még zűrösebben, a történelem mostanában inkább már csak relativizálgatásra való inkább, mint konkrétumok megtanulására passzióból.
Discover more from Bölcsészeti underground - Újraolvasva
Subscribe to get the latest posts sent to your email.