Halálos igézet / Boszorkányüldözés

Miközben vártam egy jegybeírásra, újranéztem a Halálos igézet és a Boszorkányüldözés című filmeket. Nem írtam újra róluk, hanem előkerestem egy régi adatbázist, ahol ezzel a témával foglalkozom. Érdekes, mennyire eltérő volt a 2 filmről a véleményem. Azóta ez már nagyjából kiegyenlítődött / a második részt is megszerettem.

Nem akarok a filmszakértő szerepében feltűnni, nem állítom, hogy az vagyok, sőt. Bár nem ártana egy kicsit elmélyedni a témában, tekintve, hogy az egyetemen médiaszövegek elemzése órára valamit össze kellene hozni. Van egy csomó elemzési stílus és szempont, majd utánanézek, én most itt csak egyet tudok prezentálni: a sajátomat. A Halálos igézet (Cast a Deadly Spell) komédia, horror, krimi és noir elemeket ötvöz (vagy a noir már eleve benne van valamelyikben? mit tudom én). A mostanában önként megnézett filmek közül leginkább ez a limonádéhorror műfaj jött be, mert ez kapcsol ki a leginkább. Vagy mondjuk úgy, hogy szórakoztat?

A film erőssége az atmoszférateremtés, kissé furcsán használja fel a lovecrafti örökséget, de ez is egy látásmód. Azt szokták mondani, hogy H. P. Lovecraft írót kevesen ismerik. Én is csak futólag találkoztam Lovecraft-tel, pár könyvét elolvastam, de manapság már megint nem beszerezhetőek a művei, azon kívül, ha az összeset megrendeled a kiadótól, ugye. (Amit én azóta már meg is tettem, csak már megint nem találom…) Erre a filmre is szokták mondani, hogy ezt is jobban meg lehetett volna csinálni, meg azt is, szerintem csak a rendező így adapálta a világot és kész. Nekem tetszik. Igaz, hogy a történet elég egyszerű, hogy azt ne mondjam, butácska, a nyomozós atmoszféra és a párbeszédeket átszövő irónia és humor kárpótol ezért.

Halálos igézet (Cast a Deadly Spell)

Azért röviden mesélnék még a film háttésztorijáról. 1948-at írunk, Hoolywoodban, ahol mindent átsző a mágia és a varázslathasználat. Az egész mágia toposz a technikai fejlődésre rímel, azaz a film azt a kérdést teszi fel rejtetten, mi lett volna, ha a társadalmi fejlődés egy ilyen misztikus úton kezd el haladni a jelenlegi helyett. H. P. Lovecraft magánnyomozó egy boszorkánnyal együtt bérli az irodáját, habár ő maga ódzkodik a varázslat minden formájától, ezért a többi szereplő szemében maradi ember benyomását kelti. A filmben rábízott ügy sem tűnik bonyolultnak: egy eltűnt könyv után kell nyomoznia. Bár mindjárt nagyobb horderejűvé válik a kérdés, amikor kiderül, hogy a könyv mennyire értékes: ez a könyv maga a Nekronomikon, ami illetéktelen kezekbe kerülve a világ végét jelentheti.

Bár a történetben nem sok szereplő tűnik fel, minden együtt van egy jó kis nyomozáshoz: elkövető, megbízó, vetélytárs, szerelem, és ezeknek a szerepeknek néhány kombinációja is előfordul, azaz többszörösen is van átjárás a szereplőkhőz rendelhető funkciók között. A filmben hajsza kezdődik a könyvért, amibe a túlvilág teremtményei is beszállnak, és a történet egy meglepő fordulattal zárul. Bár szerintem erre az ötletre épül az egész sztori, de mindegy. A befejezés keserédes, mondhatni tragikomikus, de természetesen az, vagyis nem akar mindenáron annak hatni.

Körülbelül ez a legéletszerűbb a filmben. Mivel nem vártam el tőle, hogy éjszaka berosáljak a félelemtől, vagy igazából fény derüljön belőle az élet nagy rejtélyeinek problémájára, csak kikapcsolódni akartam, és arra tökéletesen megfelelt, így számomra 10 pontot érne egy film egy 10-es skálán, bár jóval ez alá szokták pontozni, mint mondtam, nem vagyok kifejezetten komolyan veendő filmkritikus. A Halálos igézet folytatása a Boszorkányüldözés, most már biztosra veszem, hogy azt is meg fogom nézni. Majd arról is be fogok számolni.

Boszorkányüldözés (Witch Hunt)

1958-at írunk, 10 évvel az előző esete után H. P. Lovecraft újabb kalandjait csak azoknak ajánlom, akik nagyon szerették az előző részt, esetleg Lovecraft mániások. A mágia már a filmiparba is begyűrűzött, a filmnek volt egy kiszólása: „Miért jó a filmekben minden poén? Mágia!” Sajnos ebben a filmben egy jó poén sincsen, az előző rész néhány poénját próbálják meg újra elsütni. Mivel a horror jellege is megszűnt az egésznek, a krimi szálat erősítették meg benne. Így ez egy elég gyengécske bűnügyi film lett. Nagyon jó példája annak, hogy lehet egy jó atmoszférájú, szerethető B-filmből szinte nézhetetlen B-filmet csinálni. A filmben elhangzott a C kategória is, lehet hogy a film már titokban oda sorolja magát, ezzel alkotva maradandót.

Bár a cselekmény itt bonyolultabbnak tűnik. Egy hollywoodi színésznő arra fogadja fel Lovecraft-et, hogy nyomozzon a férje után, sajnos a férj közben meghal, mágia által. Az asszonyt gyanúsítják. Közben egy szenátor mágiaellenes kirohanásokkal akarja megszerezni az elnöki pozíciót, és néhány hős ellen így boszorkányüldözés kezdődik. Lovecraft továbbra is idegenkedik a mágiától, és nem hajlandó azt használni, holott kiderül, hogy tehetséges lenne benne. A film végén választás elé kerül, vagy használja a mágiát, vagy egy ártatlan ember meghal… Természetesen minden rendeződik. Nagyjából. Végül is nem lett annyira rossz ez sem, hogy ne lehetne megnézni.

Papp Róbert, BA

Papp Róbert, BA

Mostanában inkább az egészségtudatos írásokra helyezem a hangsúlyt. Némi antipszichiátria azért belefér. Azt gondolom, a kultúra olyan szövegeket közvetít irányunkba, amelyekben a gyógyulás lehetősége rejlik. Véleményeim a sajátok. Néha MI-vel kiegészítve.

More Posts - Website


Discover more from Bölcsészeti underground - Újraolvasva

Subscribe to get the latest posts sent to your email.

Hagyjon üzenetet