
Bacsó Péter filmje, A tanú után megérkezett 1995-ben a folytatás, a Megint tanú. A film történetének az idejében túl vagyunk a szocialista érán, Magyarország a kapitalista korszakba lépett. Főhősünkre, Pelikán József (Kállai Ferenc) új megpróbáltatáso várnak, amikor azt álmodja, hogy érte jön a fekete autó, de közben tényleg jön, csak ezúttal nem a kínzókamra, hanem a masszázsszalon a végállomása.
Szipák, a koporsógyáros, aki több külföldi befektető révén érdekelt még több más egyéb üzletben (például főként masszázs és kaszinó, golfpálya), és Babinecz, a búgócsigagyáros között folyik a harc Pelikán jóindulatáért, aki a magyar érdekek szószólója, és a nemzetközi karvalytőke elutasítója. Idézi, hogy Kossuth szerint a nemzet ipar nélkül félkarú óriás, és néptánc bemutatókat szervez.
A szocialista jelszavakat a reklámszlogenek váltják fel, sok párbeszédben rímekkel fejezik ki, erősítik a mondanivalót. Például „Szipák nem várja a csodát, hanem csinálja.”, stb. „Isten szeme mindent lát, de még többet lát Szipák.”, „Hulla hulla hátáán, kaszinó és koporsó. jelszónak sem utolsó, üzletnek sem utolsó.” – Szipák Bélát pedig Cserhalmi György játssza, elég élethűen mintázva meg a karaktert.
Babinecz (Czintos József) a Lagzi Lajcsi által megformált zenésszel daloltatja el, hogy: „Puritán, karakán magyarán: Pelikán, Pelikán, Pelikán”, aztán később mégis ellene fordulnak, ráfogják, hogy több rendszerrel együtt működve került ki a börtönökből, a sajtóban rágalmazzák, az életére törnek. Nagyjából mind a két tábor már a végéré, amikor rájönnek, hogy nem tudják már polgármesterré választani.
Még mindig az a lózung, hogy Oroszvár az első város az országban, ami csatlakozik Európához. Egyébként a város egy fiktív sziget a Dunán, ahol Pelikán gátőr volt, és az ő jelszava mindössze annyi csak, hogy:
- A Duna, az jön, a Duna mindig jön…
A végén összefut (illetve a közepétől többször) Virág elvtárs fiával (Szacsvay László), aki hol szado-mazo módon vezekelni akar apja bűneiért, vagy a halott apját feljelenteni, vagy pedig el akarja tenni láb alól Pelikánt, esetleg egy szobában fogva tartva tartani, mint például a Twin Peaks sorozatban. Bástya elvtárs is feltűnik, aki még régebbi bútordarab, mint Virág elvtárs vagy a fia, félig hologramként, félig álomképként szimbolizálja a rendszerek közötti kontinuitást, folytathatóságot, átjárhatóságot. Aztán még több merényletet is túlél később Pelikán, többször tányéraknával próbálják felrobbantani, később a Dunába dobják, ahol a börtönben megismert Gyula gróf siet a segítségére. Nem lett polgármester a végén, de együtt zenél régi cimboráival, és éli tovább inkább az egyszerű gátőr életét.
Discover more from Bölcsészeti underground - Újraolvasva
Subscribe to get the latest posts sent to your email.