Sarah Wilson: On Repeat

On Repeat, LOS ANGELES, 2026, június

Az interactive fiction azért olyan megnyugtató, mert sokszor őszinte, pláne a „slice of life” és „cozy” darabok. Szóval jó tudni, hogy él valahol Amerikában egy magánszemély, akinek ugyanolyan problémái vannak, mint egy magyar magánszemélynek. Annyi választása van, hogy olvasson vagy filmezzen.

Van még 1-2, de az itt nem annyira releváns. Nagyon jól megfogja azt az életérzést, amit én akkor éreztem, amikor elvégeztem a média(-komm) szakot. Hogy akkor ezentúl majd mindig tévét kell néznem, és mindig olvasnom kell, ennyi az élet? Igen, ennyi, eddig is ezt kellett volna csinálnom.

Vonzások és választások

Igazából nekem is van pár választásom, vagy kitenyésztem azt az OpenClaw chatbot ai ágenst, vagy írok Unger Annáról, vagy nem írok Unger Annáról (ugyanis engem nem véd testőrség vagy ilyesmi), vagy írok én is egy interactive fictiont? Azért van pár extra dolog, ami közül lehet választani a hétvégére, ugye.

• Jó veszélyesen élni?
• Nem annyira…

Ennyi médiát sohasem „fogyasztottam”, mint éppen mostanság, amikor magyarszakos voltam, akkor „mi az az újság, a hírek, ne sérts meg”, én fontosabb dolgokon gondolkodom, amikor kommunikációra jártam, mindenre volt időm, csak épp a napi hírekre nem, minden nap összefoglaltattam magamnak.

Röhejes, de sokszor igaz volt a mondás, hogy „aki iskolába jár, nem jut ideje tanulni”, ennek a felnőtt párja, hogy „aki dolgozik, nem jut ideje pénzt keresni”, csakhogy ebből eleget sikerült látni az elmúlt 16 évben.

Visszakanyarodva a programhoz: Főhősunk rendületlenül olvas, zenét hallgat filmet néz, kávézik, holott menthetetlenül várja a munkahelyén a 25%-os leépítés (enyhe utalás az ai-ra), de a végén megszerez egy igazi fizikai CD-t (mármint zeneit), és ez változást hoz az életében, örül, mint … szóval nagyon örül.

„Csak a zene…”

Az is az alcíme, hogy „love song to the good music”, vagy valami hasonló. Igazából a zenei műfajon mindig csodálkoztam, hogy 3-4 perces zeneszámoknak hogy lehet annyira örülni, rajongani érte, meg ilyesmi. Ma már semmin nem csodálkozom, betudtam annak, hogy a legtöbb embernek ennyire terjed ki a figyelme.

És ez nem is újkeletű jelenség, mindig is ez volt a helyzet, amióta az eszemet tudom, csak furcsa. Nietzsche bácsi szerint már pedig zene nélkül nem is érdemes élni, és amelyik nap nem táncolunk, az kárba veszett. Egy időben én is osztottam ezt a véleményt, pedig még nem is olvastam Nietzsche bácsit, ma már örülök, ha élek… Vagyishogy valamennyire életben lévőnek érzem magam…

The Interactive Fiction Competition

Papp Róbert, BA

Mostanában inkább az egészségtudatos írásokra helyezem a hangsúlyt. Némi antipszichiátria azért belefér. Azt gondolom, a kultúra olyan szövegeket közvetít irányunkba, amelyekben a gyógyulás lehetősége rejlik. Véleményeim a sajátok. Néha MI-vel kiegészítve.

More Posts - Website