Volt egyszer egy Mindentudás Egyeteme című műsor, bevallom hősiesen, egy részt láttam összesen belőle, amiben Esterházy Péter beszélt. De az kétszer is. Előszörre nagyon tetszett, másodszorra már nem annyira, harmadszorra csak olvastam a kéziratát, és elég érdekesnek találtam mai szemmel.
Igazából választhattam volna valami irodalmi művét, például Fanicskó és Pinta, Fuharosok vagy Tizenhét hattyúk, szóval a rövidebb prózai műveiből fogalmam volt, milyen az írói stílusa, szóval emiatt egy hosszabb regényébe nem kezdtem bele. Mondhatjuk, hogy a posztmodernnek egy olyan kísérletező válfaját művelte, amit senki más, mindenki Nobel-díj várományosként tartotta számon, amit nem kapott meg. Igazából annyira kötődött a magyar nyelvhez az összes szövege, hogy más nyelvre lefordíthatatlanok a szójátékai. Mostanra pedig az egész megszólalása furcsának tűnhet.
A Mindentudás Egyetemén A szavak csodálatos életéből tartott előadást, ami egy hosszabb nyelvművelő előadásnak tűnik, és emiatt először a nyelvészethez kapcsoltam, irodalmi, irodalomtörténeti és nyelvészeti kitérőkkel. Matematikusként a matematikával kezdi, közben is előkerül, de a nyelvművelő szál mindvégig megmarad, például ilyen témákkal: Van-e a szavaknak élete? Jó-e a nyelv? Szerepelt-e a 7×8 a kommunista 1×1-ben? Vannak-e csúnya szavak, s ha vannak, miért használja őket az irodalom, és ha használja, helyes-e ez? (Tőlem ugyanezt kérdezték felvételin, de lepontozták, amúgy mindenkiét, szóval ez az a kérdés, a csúnya szavak kérdése, amire irodalomelméletileg eleve lehetetlen jó választ adni).
Most lehet, hogy sértő lesz, amit mondok, Esterházy-t sem akkor nem sztároltam, amikor nem illett, sem akkor, amikor illett (volna), igazából egy saját nyelvi (nyelvészeti?) univerzumot teremtett, amiben én sohasem éreztem komfortosan magam. Nem tudom, ez a nagyobb regényeire kiterjedt-e, és ha igen, mennyiben. Valójában csak játszott a nyelvvel, ahogy az olvasókkal is, elhitette velük, hogy ő a nagy zseni (ahogy a maga módján biztos az is volt). Széleskörű olvasottságát az a hivatkozásgyűjtemény is bizonyítja, amit az előadása szövegéhez csatolt. Brutális mennyiségű olvasottságot sugall, ami alapján mindenki elhitte neki, hogy ő a legjobb kortárs írója a magyaroknak, mint hogy utána csinálja.
Ami nehéznek bizonyult vagy lehetetlennek, úgy voltak vele: „Majd megírja az Esterházy.” Hát, valamit megírt, valamit ki is javított, pl. Harmonia Cælestis. Valamire, mondjuk úgy, nem maradt idő.
https://real-eod.mtak.hu/1061/1/01%20Esterh%C3%A1zy%20P%C3%A9ter.pdf
Discover more from Bölcsészeti underground - Újraolvasva
Subscribe to get the latest posts sent to your email.