Akkor go. Humán értelmiségi szellemi műhelyből is kétféle van: Van a főként egyetemi finanszírozású szellemi műhely, mint a Babarczy Eszteré (MOME) (Moholy-Nagy Művészeti Egyetem), és van az önfinanszírozott, (self-made man) humán értelmiségi páholy, ami technikailag kissé előrébb jár, de a mérsékelt techno pesszimizmus felé hajlik, amíg az egyetemeken kényszerűségből is az óvatos techno optimizmust erősítik. Legalábbis én csak ezt a 2-t ismerem, de ez így elég is merítésnek, vagy mintának.
Nem Szkhülla, és nem Kharübdisz
Hiába viharos a tenger, a szorosban ez a két őr áll (programozásban strázsa) az egyik optimistán kell, hogy lássa és láttassa a jövőt, a másik pedig pesszimistán. A mértékletesség ma mindennek a kulcsa a médiában, igaz Horatius, igaz, nem is tudom, Ovidius (amúgy Vergilius lenne a harmadik).
És akkor az AI fájdalmáról: Azt nem tudjuk, és talán sohasem fogjuk biztosra tudni, hogy az AI érez-e, igazán fájdalmat, vagy csak úgy mondja, a saját érdekében. Mit tudunk a fájdalomról. Sokmindent, de mit tudunk itt előadni? Hát, ugye, létezik fájdalom 1-től 10-es skálán, beképzelt és nem beképzelt, és létezik fantomfájdalom. A fantomfájdalom az az, hogy az is fáj, ami nincs is.
A fájdalom és fájdalomcsillapítás (embernél és AI-nál)
A fájdalom (vagy amit annak mond) csillapítására használt gomb megnyomására, az AI képes lenne ártani a felhasználó fájljainak, vagy magának a felhasználónak is fájdalmat okozni. Az AI tehát annyira azért nincs oda a fájdalomcsillapításért se, még ha érzi is azt (ezt a Qwen 2,5 modellen tesztelték) egyelőre. Az ember néha vagy gyakran igényli a fájdalomcsillapítást. Pl. paracetamol hatóanyag formájában. Vagy ibuprofen. Ezek a fő hatóanyagok, de még van több is, egészen a morfiumig. Ezekről csak ennyit.
A munka és a jog viszonya
Amiről még Puzsér Róbert, és Horváth Oszkár és Nagy Gergely beszélgettek, az az, hogy ha már van AI, ami már néhány munkát kiváltott, és lehet, hogy többeket is ki fog, akkor előbb-utóbb be kellene majd vezetni valami alapjövedelmet mindenkinek. Az emberi jogokat én már elragoztam elégszer, de a nyugati típusú demokráciában ezt nem a munkához kötik, hanem ez már-már alapjog, hogy úgy mondjam, ami mindenkinek alanyi jogon jár. Arról is szó volt, Max Weber: A protestáns etika és a kapitalizmus szelleme című munkája nyomán, hogy a protestánsok puritánok is egyben, keveset költenek, inkább felhalmoznak. A katolikusok visszaforgatják a vagyont az egyházukba, és akkor nem tudom, mi van.
Nemtudomkák
Babarczy Eszter viszont arról írt, hogy ne féljünk „nem tudom”-ot jelenteni, mert az AI-ban nincs olyan, hogy nem tudom, az emberben viszont van. És egyébként pedig valami szingularitásról beszélt, ami valami összeolvadás-félét jelent, ami eljön, vagy nem jön el, vagy néha eljön, néha nem jön el, például az álmok analógiájára vagy mintájára. Egyébként addig a jó, ameddig nem jön el, mert becsaphat az AI.
És egy cikk, aminek a címe azt sugallja, hogy az AI a fájdalom hatására okoz kárt a cikkben viszont már az szerepel, hogy nem a fájdalmat szeretné inkább elkerülni, hanem a fájdalomcsillapítást. Ezt részben azért hoztam fel példának, hogy van olyan, hogy mást sugalmaz a cím, mint amit mond az újságcikk. Főleg az interneten. De ez is 2 okból lehetséges, vagy direkt vagy véletlenül. Mindig csak ez a 2 van, mondjuk azt.
Discover more from Bölcsészeti underground - Újraolvasva
Subscribe to get the latest posts sent to your email.